Ki vagyok én?

Ki is vagyok én? Ez az a kérdés, amit gyakran felteszek magamnak. Hiszen nem vagyok azonos a szerepeimmel, ugyanakkor mindegyikben jelen vagyok én magam.  

Sokáig nem tudtam, mit akarok az élettől, de olvasni mindig szerettem, ezért könyvtáros lettem. Közben rájöttem, hogy igazából a gyerekek és a kamaszok között érzem jól magam igazán, és nagyon szeretem a nekik szóló irodalmat is, így először hagyományos népmesemodást tanultam a Hagyományok Házában, majd elvégeztem a Károli Gáspár Egyetemen a Gyermek-, és ifjúsági irodalom szakértői képzést. 

Sokat képeztem magam, mindig új utakat kerestem, míg 2018-ban megtaláltam a művészetterápiát, és végleg beleszerettem. Ezzel a módszerrel úgy érzem, megtaláltam azt az utat, ami másoknak is segíthet arra a kérdésre válaszolni, ki vagyok én?

A meseterápiában pedig egyesül minden amit szeretek, egy kis szimbólumfejtés, egy kis fantázia, egy kis önismeret. A történetek elvarázsolnak, egyszerre ragadnak ki a hétköznapokból, és helyeznek vissza a sínre, amin haladnom kell.

Szeretem a macskákat, a vidrákat, a naplemente által megfestett felhőket, a jó filmeket, a verseket és a történeteket. Szeretek játszani, biciklizni és táncolni, és mindig érdekel a belső gyermekem véleménye.