Amikor a hosszú nyár után megérkezünk az őszbe, a kezdeti gazdagság érzését felváltja a befelé fordulás, az út a sötét napok felé.

Megjelenik az elengedés motívuma, de itt az ideje a belső tartalmaink felé még jobban odafordulni. A négy alkalom rásimul az évszakok változásaira, és arra próbál választ találni, bennünk hogy van jelen a szüret, a változás, az elengedés és a belső fény.  

Ha megfigyeljük, mi történik a fákkal, a növényekkel, és ráhangolódunk ezekre a változásokra, számunkra is könnyebb lesz megérteni a bennünk zajló lelki folyamatokat.

A természetre hangolódva a mese- művészetterápia eszközeivel el tudjuk érni, hogy tudatosabban figyeljünk magunkra, a változásainkra, és ez felszabadulást, és megerősítést hozhat az életünkbe.

A művészetterápiás csoportfoglalkozáson mindenki egyéni, belső munkát végez, hiszen a relaxáció alatt és az alkotás közben flow állapot alakulhat ki, mely közben a külvilág elhomályosulhat. Ez nagyon intenzív, valódi munka.

Az alkotás után pedig a csoport ereje ad hozzá rengeteget ehhez a munkához, hiszen a csoporttagok egyéni visszajelzést adnak a képekre, gondolatok, benyomások, érzések formájában.

Ezek azok a pillanatok, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy a saját belső világunkra mások szemével rápillantsunk, és meglássunk az ő szemükben valamit, amit magunktól nem vennénk észre.

A művészetterápiás csoportfoglalkozásokon tehát nem a terapauta elemez, és nem ad kész válaszokat. Nincs ítélkezés, és nem is a szép alkotások születése a cél.